Epilógus

Hazaérve egyenesen a szobámba veszem az irányt, hogy egy kicsit lepihenjek. Nemsokkal később azonban Sehun lép be az ajtón, így felülök az ágyon.
- Hoztam valamit – háta mögül elővesz két jégkrémet, majd nagy mosollyal az arcán odaadja az egyiket és leül mellém. – Egy kis kedv javító.
- Nekem már így is elég jó kedvem van – motyogom, miközben úgy bontogatom a hideg édességet, mint egy kisgyerek. Ahogy ezzel megvagyok, számba veszem a hosszúkás jégkrémet és ízlelni kezdem. Szemem sarkából látom, hogy Sehun engem figyel, így ránézek. – Hm? – hümmögök egyet, majd folytatom az evést.
- Semmi, csak olyan szexisen csináltad az előbb – kuncog magának, majd ő is bekapja a saját édességét. Szavaira azonban elpirulok és egy kicsit abbahagyom az evést, végül utánozva őt bámulni kezdem. Ajkaira vezetem a tekintetem, melyek lassan szippantják be a jégkrém tetejét, majd engedik el. Megköszörülöm a torkomat és visszatérek a sajátomhoz. Ezt direkt csinálod igaz?! 
Csendben falatozunk egymás mellett, ami kezd kissé kínossá válni, ugyanis a csendtől olyan mintha a gondolataim hangosan repkednének a szobában ide-oda, amik most vettek egy igen csak perverz fordulatot.
Sehunnak nem is kell több kirántja kezemből a jégkrémet, majd az övét is eldobja a padlóra és ajkaival az enyémekre tapad. Elmélyítve csókunkat, derekamnál fogva megemel és hátradönt az ágyon. Mindketten tudjuk mi következik most és végre úgy érzem, hogy készen állunk rá.
Felém kerekedik, jobb könyökét fejem mellett megtámasztja, másikkal pedig végigsimít mellkasomtól egészen az alhasamig, majd tenyerébe veszi bal mellem és finoman rámarkol, amitől összerezzenek. Karomat nyaka köré fonom és szorosan húzom magam felé, jelezve, hogy testem igényli az övének simulását. Azonban ahelyett, hogy ezt teljesítené eltávolodik tőlem és feltérdel mellém, majd leveszi pólóját, végül pedig felhúz magához és felsőm aljért nyúl, de mielőtt bármit is csinálna kérdőn szemembe néz, mire bólintok egyet, s végül beharapva ajkát kibújtat belőle, ezt követően hátam mögé nyúl, és végig tartva velem a szemkontaktust kikapcsolja a melltartómat, amit lassan vesz le rólam és dob el végül. Ismét a hátamra dönt, de ezúttal ajkaim helyett a melleimet kényezteti puha párnáival, amitől felkúszik torkomon egy jóleső sóhaj. Amint ott végez, végignyal hasamon és gombolni kezdi a nadrágomat. Türelmetlenül nézek le rá, mire csak kajánul elvigyorodik és mielőtt megszabadítana a felesleges ruhadaraboktól fölém hajol egy csókra, majd lehúzza rólam a nadrágot, félredobja és végül fehérneműmmel is hasonlóan cselekszik. Immár teljesen meztelenül fekszek alatta s csak ekkor fog el némi félelem, ami izgatottsággal és idegességgel keveredik, melyet Sehun meg is érez.
- Lazulj el – utasít lágyan, ezt követően pedig most csiklómat veszi célba nyelvével. Hátam megfeszül és egy pillanatra beleremegek a mozdulatába, de végül élvezni kezdem, a számat pedig egyre több jóleső sóhaj hagyja el. Később mutató ujját is beveti és lassan kezdi el bedugni hüvelyembe, a kellemetlen érzéstől pedig összeszorítom szememet. – Mindjárt jobb lesz – feleli Sehun, közben fölém hajol, amennyire csak tud és egy csókot nyom ajkaimra, majd visszatér eddigi munkálataihoz. 
Ahogy mondta, percekkel később már sokkal élvezetesebb, amit csinál, így középső ujját is társítja a másikhoz, ami eleinte ismételten kellemetlen, de idővel ez is jobb lesz, így már ritmusosan mozgatja bennem két ujját, s nyalogatja a csiklómat, egészen addig ameddig el nem élvezek. Ezt követően kihúzza őket és melegítőjéhez nyúl, amiben már dudorodik férfiassága, majd leveszi azt, bokszerével együtt és fölém hajol. 
- Ha valami nem esik jól akkor szólj – mondja komoly arckifejezéssel, mire mosolyogva bólintok egyet és a hátába kapaszkodok. Végül óvatosan bepozicionálja férfiasságát hüvelyemhez és lassan, finoman kezd behatolni. Nem tagadom, fáj, borzalmasan. Olyan mintha belülről próbálnának meg szétszakítani, mégis akarom, mert a magaménak akarom tudni Sehunt, és szeretném, ha végre ő is teljes mértékben élvezhetné az együttlétet. – Ne haragudj – szólal meg bocsánatkérőn. – Innentől kezdve már csak jobb lesz – suttogja, majd, hogy elterelje a figyelmemet a fájdalomról, szenvedélyesen csókolni kezd. Lassan mozgatni kezdi csípőjét, ezzel gyengéden ki-be mozog bennem. Még mindig kellemetlen, de már kezdem megszokni, és ha ezt nem is fogom túlzottan élvezni a fájdalom miatt, legalább neki örömet tudok okozni.
Körmömet a hátába vájom, ahogy gyorsabban kezd mozogni és egy idő után már el is tűnik a fájdalom, a helyét pedig átveszi az élvezet. A szobát megtelíti jóleső nyögéseinknek zaja – nem biztos, hogy szívesen lennék most Eun helyében, aki a szomszéd szobában ücsörög – és hosszas idő után hátam ívbe feszül, a nyakamat pedig hátra szegem, s így érem el a gyönyört. Sehun is lök még rajtam még párat, kicsit erélyesebben, majd kihúzódik belőlem és egy elnyújtott sóhaj kíséretében a hasamra élvez. Zihálva váltunk egy gyengéd csókot, majd Sehun boldogan a szemembe néz.
- Szeretlek, Park Nari – közli lihegve.
- Én is szeretlek, Oh Sehun – felelem büszkén, majd nyomok ajkaira még egy csókot és végül egy zsebkendővel letakarítom a hasamat, s végül kifáradtan fekszünk az ágyon, én barátom mellkasán, míg ő átkarolva szorít magához.
Eljött ez az alkalom is. Sehun nem csak a férfiiszonyomat segített leküzdeni, hanem megtanított arra is, hogy milyen szeretni valakit, aki viszont szeret és bármit megtenne érted, küzd azért, hogy együtt lehessetek. Hosszú és kanyargós út áll mögöttünk, de most itt vagyunk, szeretjük egymást, legyen bármennyi is a korkülönbség, az akadály, a probléma, tudjuk, hogy innentől kezdve bármikor és bármiben számíthatunk egymásra.

Vége

___________________________________________________________________________________

Köszönetnyilvánítás

Nos... Először is azzal kezdeném, hogy sosem gondoltam volna, hogy végig írok egy történetet, így most – ha szabad ilyet tennem – egy kicsit büszke vagyok magamra. Szeretném megköszönni minden kedves Olvasómnak, hogy a hosszas szünetek után sem hagytak el, és végig követték velem a történetet! Köszönöm a rengeteg pozitív visszajelzést, a kommenteket, a lájkokat. Ezek nekem nagyon sokat jelentenek, mert hiába magamnak írok, örülök, hogy másnak is tetszik, mert ez csak jobban ösztönöz az írásra! Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, a karakterek, az egész [a legjobban pedig ez a tanár-diák kapcsolat]. Ennek a történetnek itt most vége lett, de nem tűnök el ugyanis hamarosan belekezdek egy új, tanár-diák témájú történetbe, ami az I'm on my teacher címet kapta, rákattintva pedig megtekinthetitek a blogot, ami ugyan még félig van csak kész, a tartalom már fent van. Még egyszer köszönöm, hogy végig követtétek a történetet, mind a csendes olvasóknak, mind azoknak, akik kommenteltek!