Tizenkettedik fejezet

Kései időben érünk haza s mindketten fáradtan esünk be az ajtón. Meg kell, hogy mondjam kimondottan jól éreztem magam Sehunnal és úgy érzem a férfiiszonyom kezd megszűnni – lehet, hogy ez csak az ő esetében van így, de akkor is örülök neki.
Miután levetjük magunkról kinti ruházatunkat és ledobjuk a fürdőruhánkkal teli táskánkat a nappaliban, egyszerre indulunk meg a fürdőszoba felé, majd ezt észrevéve mindketten megtorpanunk és egymásra nézünk. Akár csak a gyerekek, rohanni kezdünk az említett helyiség felé és testvérek módján lökdössük egymást az ajtóban, hogy mégis ki menjen előbb.
- Egy úriember előreengedi a lányokat! – Rivallok rá erőlködően.
- Igaz – azzal hátrahőköl és kezét kitárva az ajtó felé, jelzi, hogy mehetek.
Meghökkenve ráncolom szemöldököm s kissé félve, hogy ez talán egy átverés, csoszogó léptekkel vonulok a fürdőbe, szememet Sehunon tartva. Ám amikor az ajtót készülök becsukni, jobb kezével megakadályozza, majd bejön és megteszi helyettem amiben meggátolt. 
- Yah! – Bámulok rá értetlenül, mire elkezdi levenni a felsőjét én pedig reflexszerűen kapom tenyeremet a szemem elé.
- Mintha még nem láttál volna így – szólal meg komoly hangon, s hallom, hogy már a nadrágja levételénél tart. 
Kétségbeesetten keresem szabad kezemmel a kilincset, hogy kimenjek, de szokásához híven átkarol és megfordít, tudatva, hogy én innen nem megyek sehová. Kikukucskálok ujjaim között, majd azzal a lendülettel össze is zárom azokat, látván, hogy már egy ruhadarab sincs rajta.
- Ruhában szeretnél zuhanyozni? – Kérdi kissé flegmatikusan, mire hevesen bólogatni kezdek. – Sajnálom, de ezt nem engedhetem – azzal mellém lép és lerántja tenyeremet arcomról, én pedig egyből hátraszegem a fejem, így csak a plafont látom. – Milyen harapni való a nyakad – mondja csábosan, mintha éppen arra készülne, hogy rávesse ajkait. 
Erre a megnyilvánulására ismét előre vetem fejem ennek köszönhetően arcom közvetlenül az övé előtt állapodik meg. Hatalmasat nyelek, amit kétségtelen, hogy meghallott ugyanis féloldalas mosolyra húzódik szája. Szemeim tágra nyílnak, mikor a pólóm aljáért nyúl és lassan húzni kezdi felfelé. Könyökömmel teljes erőmből próbálom magamhoz szorítani az anyagot, minek hatására meg is áll egy pillanatra, majd mélyen a szemembe néz olyan érzést sugallva, amitől az izgalomtól hevesen verő szívem megnyugszik és végtagjaim ellazulnak. Úgy érzem bízhatok benne, bármire is készül. Engedem neki, hogy fehérneműig levetkőztessen, úgy, hogy közben végig előre felé bámulok, mivel még véletlenül sem szeretném megpillantani meztelen alsó felét. Közelebb lép és továbbra is a szemembe nézve nyúl át karom alatt, hogy kikapcsolja a melltartómat, azonban ezt nem engedem neki és eltolom a kezét.
- Ezt majd én megoldom. Menj előre és ígérd meg, hogy nem fogsz bámulni – szinte suttogom a szavakat, de ő így is hallja s meg is teszi amire kérem. Nem lenne kötelező vele zuhanyoznom, ki is mehetnék, de nem teszem.
Kikapcsolom a melltartóm, megszabadulok a bugyimtól és a zoknimtól, majd félreteszem őket. Egy pillanatra lehunyom szemem és halkan kifújom a levegőt, végül egyik kezemmel mellemet, másikkal nőiességemet takarva lassan belépek Sehun mellé a forró víztől gőzölgő zuhanykabinba. Háttal állok neki, így nem látom mit csinál. A hátamon végigfolyó víz mellett megérzem az ujjait, amint végigsimít bőrömön haladva csípőm felé. Hirtelen szembefordulok vele és mélyen sötétbarna íriszeibe nézek. Derekamnál fogva magához ránt, amitől megborzongok ugyanis nőiességemet takaró kezem hozzásimul ágyékához, míg a mellemet fedő karom mellkasához csapódik. 
- Ne aggódj, nem teszek olyat, amit nem szeretnél – szólal meg rekedtes hangon, ami már a fáradtság jele. 
Aprót bólintok és ajkaira vezetem tekintetem, melyek mosolyra húzódnak. Kérdőn nézek fel Sehunra, mert bármennyire is próbálok ellenállni a testem kételyek között vergődik. Egyrészt minden erőmmel azon vagyok, hogy talpon maradjak, másrészt viszont kívánom Sehunt, azt hogy végigszántsam tekintetemmel, majd kezemmel minden egyes porcikáját. Hogy ő is érezhesse azt, amit pár órája én is érezhettem a jakuzziban. Hogy egymás jóleső sóhajai járják át a kis helyiséget. Azonban erre csak a testem vágyik, a szívem és az eszem ugyanis még tiltakozik mindez ellen. Ennek ellenére mégis elveszem magam elől kezeimet és átkarolom a nyakát. Ő hasonlóképp tesz a derekammal, majd lehajol, hogy váltson velem egy édes, érzéki csókot. Az egész testem remegésbe kezd, ahogy egymáshoz simulunk, s mikor elválnak ajkaink a látásom homályba, végül teljes sötétségbe borul.

Immár nyitogatom pilláim és az első amit észreveszek, hogy pizsamában vagyok, szárazon, a hajam sem vizes már. A saját szobámban vagyok, csak az éjjeliszekrényemen lévő kislámpa világít, ami azt jelenti, hogy este van. Ahogy balra nézek Sehunt pillantom meg meztelen háttal feküdve mellettem. Bátorkodom benézni a takaró alá, hogy visel-e bármilyen ruhadarabot, de ahogy megmoccanok megszólal.
- Van rajtam nadrág – fáradtságtól mély hangja lelkiismeret furdalással tölt el. Nem elég, hogy késő este engem kellett istápolnia, amiért ismételten sikerült elájulnom, de még fel is ébresztettem. – Szeretném, ha velem aludnál – fordul át a jobbjára hirtelen, hogy szembekerülhessen velem, ám szemei csukva maradnak.
- Ez az én szobám, szóval maximum te alszol velem – szavaimra kitárja szemhéját és morcos pillantásokat vet felém. – De... itt aludhatsz – felelem bizonytalanul. 
- Akkor légyszíves kapcsold le a lámpát – hunyorog. 
Megteszem amire kér és ezt követően kényelembe helyezkedem. A baloldalamra fekszem, hogy lássam arcát. Mindig is érdekelt, hogy mikor mi járhat a fejében, mert legtöbbször kifürkészhetetlen a tekintete.
- Sehun... – szólítom meg a félig álomban lévő férfit. – Mire gondolsz most? – Kérdezem halkan, ám a választ nem biztos, hogy szeretném hallani.
- Arra, hogy milyen jó volt magamévá tenni téged ameddig el voltál ájulva – hangjában egy csepp irónia sincs, amire megrémülök és elakad a szavam. – Arra, hogy szeretnék aludni – válaszolja végül, melyre megnyugszok és ráébredek, hogy csak viccelt.
- Ne haragudj – kérek bocsánatot, majd a hátamra fordulok és lehunyom a szemem. Őszintén megvallva egy kicsit sem vagyok álmos. Eszembe jutnak a ma történt dolgok és végiggondolva őket elmosolyodok. Fejemet oldalra fordítom és figyelni kezdem Sehunt. Mit jelent ez az egész? És te mit érzel most? Jelent neked ez az egész annyit, amennyit nekem? – gondolkodok.
- Tényleg tudni szeretnéd, hogy mire gondolok általában? – Szólal meg hirtelen, amire összerezzenek ijedtemben, mivel abban a tudatban voltam eddig, hogy alszik. – Rád – kinyitja szemét és fáradtan néz rám – ha nem vagy mellettem arra, hogy vajon mit csinálsz és kivel, biztonságban vagy-e. Ha velem vagy akkor pedig arra, hogy eddig miért nem találtalak meg, és miért nem érezhettem minden nap azt, amit az elmúlt napokban. Megnyugvást, hogy végre magam mellett tudhatlak és boldogságot – nyugodtan és őszintén hangzanak szavai.Ez a válasz bőven elég is volt számomra, nem maradtak bennem kérdőjelek.
- Most már aludj – utasít erélyesen és hátat fordít nekem. Úgy érzem muszáj hozzáérnem, így hát közelebb húzódok hozzá és szorosan átölelem a derekát. – És akkor én vagyok a perverz, huh? 
- Aish... – fintorgok – jó éjt! – kiáltok fel és még jobban Sehunhoz szorítom magam. 

– Jongin szemszöge – 

Line üzenet

Hé, hercegnő. Olyan képeket szereztem neked amivel nem csak a kiskutyáddal,
de az imádott tanárkáddal is kiszúrhatsz, amiért visszautasított.

Elolvasva, 20:38

Sunhee, 20:39

Remek! Holnap találkozunk nálad, ha jók a képek akkor állom a szavam
és megkaphatsz estére.

Akkor jobb lesz ha felkészülsz, mert nem leszek finom.

Elolvasva, 20:42

Sunhee, 20:43

Nem kell féltened drága barátom, nekem is van egy-két trükköm.

Kíváncsian várom!

Elolvasva, 20:45