Tizennegyedik fejezet

A filmezés után Sehun kedvtelenül vonul el a szobájába átnézni az iskolai dolgait, én pedig épp tanulni készülök, azonban ahogy a könyvek fölé hajolok beugrik valami; véget kell vetnem a Jonginnal való "kapcsolatomnak" és ezáltal Sunhee kutyájaként is felmondok. Elő is kapom a telefonomat és tárcsázom Kai számát.
- Nari! – Szól bele vidáman a telefonba a fiú.
- Beszélnünk kéne – veszem komolyra a szót és egy nagy levegő vétel után nekiállok a mondandómnak. – Tudod van ez a kis színjáték, hogy együtt vagyunk. Ennek most itt véget kell vetni – mondom végül, bár elég nyögve-nyelősen, mivel kissé kellemetlen ez a szituáció. 
- Oh – érezhető a hangján, hogy tényleg meglepődik. Talán problémája van ezzel? – Egyetértek... – jön egy kissé bizonytalan válasz. – Akkor innentől kezdve nem veszünk tudomást egymásól?
- Nem – közlöm egyszerűen. 
- Akkor... Szia – feleli végül, majd mielőtt bármit is mondhatnék lerakja a telefont. 
Ez számomra nagyon furcsa volt. Nem pont úgy reagált, mint amire számítottam, inkább mint aki nem ért teljesen egyet ezzel a döntéssel, pedig így lesz mindenkinek a legkönnyebb – főleg nekem. Sunheetól viszont egy kissé tartok, bármikor képes kitalálni valamit, de veszem a bátorságot és őt is felhívom.
- Mit akarsz? – Ő már nem túl kedvesen fogadja a hívásomat, de az is meglepő, hogy egyáltalán felvette nekem a telefont.
- Jonginnal lezárult a dolog, úgyhogy most már békén hagyhatsz – elhadarom a szavakat, majd a mondandóm végén nyelek egy nagyot.
- Nem úgy működik ez Nari drágám! – nevet fel. Tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű eset. – Egy szóval sem mondtam, hogy addig teszed a dolgod ameddig tart köztetek ez a kis előadás.
Muszáj kiállnom magamért, ezért határozottnak kell lennem, ami nem az erősségem. - Már pedig én befejeztem! Nem leszek többé a kutyád! – Sikerül elég magabiztosan, nem elsietve kijelentenem a mondatokat.
- Nézzenek oda, hogy megváltozott egy hétvége alatt a mi szűz kislányunk – kuncog. – Legyen, ahogy szeretnéd – mondja végül teljes nyugodtsággal. – Holnap találkozunk – azzal kinyomja a készüléket.
Pár perccel ezelőtt még Jongin tűnt furcsának, de ezt visszaszívom, Sunhee túlszárnyalta. Úgy érzem ez a dolog nem fog annyiban maradni. Ennek köszönhetően most inkább félre teszem a tanulást, nem tudnék most koncentrálni, mert elkapott az idegesség, hogy lesz-e ennek még következménye, vagy sem.
Felpattanok és bekopogok Sehunhoz, akitől nem jön válasz így óvatosan benyitok. Háttal ül nekem az íróasztalánál és ahogy látom nagyon belemerült a munkába. Fejét kétoldalt támasztja tenyerével, mint aki nem bírja magától megtartani, könyöke pedig az asztalon pihen. Halkan csukom be az ajtót, mivel minden bizonnyal nem vette észre, hogy bejöttem. Mögé settenkedek és átlesek a válla fölött, hogy lássam mivel foglalatoskodik, de csak papírokat látok iszonyatosan ronda kézírásokkal – dolgozat lapok. Szemem sarkából észreveszem, hogy figyel így felegyenesedek és hátratett kezekkel állok meg mellette. Székével felém fordul és felvonja szemöldökét, válaszra várva, hogy mik a szándékaim.
- Nagyon elfoglalt vagy? – kérdésemnek nincs sok jelentősége, de nem tudnék helyes választ adni fejében megformált kérdésére.
- Ahogy látod, igen – a papírhalmazra fordítja figyelmét, és kezébe véve az egyiket, olvasgatni kezdi. Pár csöndes perc után ismét rám emeli tekintetét – Csak ácsorogsz ott vagy szeretnél is valamit?
- Nem tudom – ez a helyes válasz, mert valójában céltalanul jöttem ide.
- Ma már ezt egyszer megbeszéltük – sóhajt fel.
- Yah! – reflexszerűen vállon csapom, amire megrezzen – Nem vagyok olyan perverz, hogy csak az járjon a fejemben! – Közlöm, tudván, hogy a kanapén történtekre gondol. – Csak úgy átjöttem. Baj? –Kérdezem fellengzősen, mire feláll a székéből és lehajol, így arca közvetlenül az enyém elé kerül.
- És ez talán baj? – Megrázom a fejem, erre ő derekamnál fogva közelebb von magához. – Na és ez? – megismétlem előző mozdulatom, immár kissé bizonytalanul. – Ha semmi sem baj, amit most csinálok, akkor miért is jöttél? – Féloldalas mosolyra húzza száját. Érzem, ahogy arcom forrósodni kezd, és elképzelem, hogy másodperceken belül rákvörös leszek.
- Cs-csak... – dadogok zavaromban, mire elenged és visszaül a helyére.
- Azért mert kénytelen vagy betelni velem. Ilyen a szerelem – közli könnyedén, majd mélyen a szemembe néz. Felidéződnek elmémben szavai, amiket az este mondott, hogy mire is gondol általában, s ennek hatására egy halvány mosoly kúszik a számra. – Eleinte attól is elájultál ha félmeztelenül láttál, most pedig minden pillanatban a csókomért sóvárogsz, nemde? – Gúnyolódik, így szokásához híven elrontja a meghitt pillanatot.
- Nem! – Vágom rá. – Nagyot tévedsz, ha ezt így gondolod!
- Oh, elnézést – tettetett mentegetőzéssel maga elé emeli két kezét. – Fogadjunk, hogy nem bírsz ki három napot a csókom nélkül, de még puszi sincs! – elégedetten vigyorog.
- Jó, fogadjunk! – felelem s kezet rázunk, végül pedig diadalmasan elhagyom a szobáját.

– Jongin szemszöge –

Line üzenet

Sunhee, 17:37

Holnap hozd el a képeket! A kis liba azt hiszi kijátszhat, de majd én megmutatom neki,

hogy itt nem mennek ilyen könnyen a dolgok, véget vetek a kis románcuknak.

Ez a dolog már egy kicsit kezd más irányt venni, mint aminek indult.

Elolvasva, 17:40

Sunhee, 17:41

És? Mi a baj ezzel?

Nem biztos, hogy jó ötlet ezt megcsinálni. Az elején csak egy pár hétig

tartó kis gúnyt akartál belőle űzni, amiért utálod, azzal, hogy megalázó

képeket kürtölsz szét róla. De most cseppet megváltozott a terved.

Ezzel pedig két ember további életével szórakozol.

Elolvasva, 17:43

Sunhee, 17:45

Na és? Ezek után megérdemlik! Képes vagy megfutamodni?

Mik után Sunhee? Ez már beteges. Én ebben nem veszek részt

 tovább! Nálad vannak a fotók, azt csinálsz velük, amit akarsz.

Kár, hogy nem előbb gondoltam át reálisan a dolgokat.

Elolvasva, 17:46

– Nari szemszöge – 

Hátamon fekve, fejemet lelógatva az ágyról panaszkodok Jacksonnak, hogy Sehun azt hiszi csak arra várok, hogy csókolózzunk. Pedig nagyon téved! Talán inkább ő vágyik arra egyfolytában – amilyen perverz nem is lepődnék meg. 
- Nari – nyit be Sehun a szobámba, mire egyből felpattanok és az első, amit meglátok kidolgozott, meztelen felsőteste. – Megyek zuhanyozni, nem jössz?
- N-nem – hatalmasakat pislogva nyelek egy óriásit. – Hiába próbálkozol! – kiabálok rá magamhoz térve. Felnevet és végül kimegy a helyiségből.
- Aish – mint egy zsák krumpli, úgy dőlök el az ágyamon s a plafont kezdem bámulni. – Miért? – Bosszankodok hangosan. Ekkor ébredek rá, hogy mibe is kezdtem bele ezzel a fogadással. Tudhattam volna, hogy trükközni fog, az ellenálló képességemet pedig még nem sikerült kifejlesztenem.

Másnap az iskolában mindenkit kerülök, akit csak tudok, leginkább Sunheet – a barátnőivel együtt –  és Jongint. Mr.Oh órája előtt kimegyek a mosdóba kicsit megigazítani magamat, mivel az éjjel nem aludtam valami jól és látszódnak rajtam a fáradtság jelei, ezt pedig nem szeretném, hogy lássa.
Elindulok kifelé, de ekkor Sunhee lép be az ajtón, aki valószínűleg tudta, hogy itt vagyok, mert rögvest meg is áll előttem összefont karokkal. 
- Beszélgessünk – hunyorít szemével, én pedig válasz nélkül próbálok elmenni mellette, de egy lépéssel elállja az utamat. – Mr.Oh biztosan nem bánja, ha késünk egy kicsit.
- Én viszont nem szeretnék késni. Sem beszélgetni – lököm oda neki és ismét megpróbálok kijutni, de újból megállt.
- Pedig lenne mit megbeszélnünk – felmutat egy kis fényképet, amit egyből ki is kapok a kezéből amikor felismerem rajta magamat és Sehunt. A fürdőzős napon készülhetett, méghozzá távolabbról mert látszik, hogy fókuszálva van, de így is kivehető rajta, amint a jakuzziban csókolózunk.
- E-ezt, honnan szerezted? – nyögöm ki nagy nehezen. 
- Jongintól – szavaira a jelenleginél is nagyobbra kerekednek a szemeim. – Azt hitted, hogy magától vállalta el, hogy eljátssza a pasidat? Nem, nem – rázza lassan vízszintesen a fejét. – Amikor beadtad, hogy milyen "pasid" van, rájöttem, hogy van egy hasonló ismerősöm. Az, hogy találkoztál vele, hogy ide jár az mind az én művem, kivéve az öccse, ő nem volt a terv része. Eleinte megalázó képeket akartam vele csináltatni, de nem engedted a közeledbe. Kár, hogy kiszállt a dologból a nagy durranás előtt.
- Miért? – kérdem halkan, s érzem, hogy szemeimben könnyek gyülekeznek. 
- Mert utállak – kuncog. – Nincs különösebb oka, de valakivel szívóznom kell és te olyan kis ártatlannak tűntél. Viszont amikor Kai megszerezte ezeket a képeket, szívből megutáltalak – olyan fintorral az arcán ejti ki utolsó szavait, amit aki valami gusztustalan dolgot lát. – Ha ezeket az igazgató meglátja... 
- Ne! – szakítom félbe. – Ne mutasd meg neki, könyörgöm!
- Miért ne tenném? Így rajta is bosszút állhatok és rajtad is amiért elvetted tőlem! – Kitépi a kezemből a képet. – Sok ehhez hasonló képem van még. Az egész kis kiruccanásotok megvan.
- Újra a kutyád leszek. Bármit megteszek csak ne mutasd meg ezeket a képeket neki! – Fáj, hogy ezt ki kell mondanom, de az még jobban fájna, ha ezek miatt Sehun elveszítené a munkáját. Ha miattam veszítené el a munkáját. 
- Ugyan már – nevet fel szánakozva. – Ettől a szánalmas kis "bármit megteszek" dumától még nem változtatsz a helyzeten. Nem tudsz olyat tenni, amiért ne mutatnám meg. Holnap, utoljára élvezheted a nyugodt életedet. Ha ez kiderül téged elkönyvelnek egy kis ribancnak és mindenki ki fog csinálni, Sehunt pedig kirúgják. Szóval élvezd, amíg tudod – rám kacsint és végül faképnél hagy.
Előtör belőlem a sírás, lábaim pedig magam alá rogynak. Fejemet fogva zokogok a tehetetlenségtől és a tudattól, hogy elrontottam egy férfi életét, Jongin pedig csak ki akart használni, és semmi jó indulat nem volt benne. Viszont mégis kiszállt, vajon miért? Lehet, hogy beszélnem kellene vele?! Fogalmam sincs mit tegyek, de az biztos, hogy ezt az órát kihagyom.

Tizenharmadik fejezet

A múlt éjszaka történtek számomra annyira hihetetlennek tűnnek, hogy mikor reggel elmém magához tér, félve és lassan nyitom ki szemeimet, majd robot módjára fordítom oldalra a fejem, hogy megnézzem vajon Sehun tényleg mellettem fekszik-e. A férfinak azonban hűlt helye sem maradt, csak Jackson piheg mellettem. Egy kissé elszomorodok, mivel számomra annyira valósághűnek tűnt minden; a mozzanatai, a szavai. Minden. Most azonban rá kell jöjjek, hogy ez csak egy álom volt.

Percekkel később kitápászkodom az ágyból és felöltözök, majd megcélzom a fürdőszobát, de ahogy kinyitom a szobaajtót egy reggelivel teli tálcát tartó Sehunt pillantok meg magam előtt, mire elkerekednek szemeim. Megrázom a fejem, hogy nem e hallucinálok, de nem, ő még mindig előttem áll, és mikor rá nézek egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcán.

- Jó étvágyat! – Mondja selymesen, majd a kezembe nyomja a tálcát és megfordul. – Sajnálom, hogy nem tudtál mellettem ébredni. Majd legközelebb – feleli semlegesen, majd elmegy. Ezek szerint mégsem álom volt.
- Köszönöm! – Szólok utána, végül beviszem a reggelimet a szobámba és gyermeki boldogsággal elfogyasztom azt.
Annyira nehéz kiigazodni Sehunon. Régen, amikor még kicsik voltunk, mindig mosolygott és vidám volt. Mostanra azonban ahogy felnőtt megkomolyodott, és a vidámságot komorság vette át. Lehetetlen olvasni a tekintetéből, a tetteiből, de ez csupán még vonzóbbá teszi őt. 
Az étel elfogyasztása után kiviszem a tálcát, elmosogatok s végül bezárkózok fürdőszobába, ameddig elkészülök. Fogmosás közben Sehun kopogtat annak érdekében, hogy beengedjem. Egy kicsit elgondolkodok, hogy jó ötlet-e, de végül kinyitom az ajtót.
- Nézzünk filmet – közli egyértelműen –, horror filmet. – Erre a szavára egyből kiköpöm a fogkrémet a számból és köhögni kezdek. 
- Tessék? – Fordulok meg zavarodottan.
- Talán félsz? – Kérdezi egy gúnyos mosoly kíséretében. 
- Nem! – Vágom rá magabiztosan.
- Akkor ha kész vagy gyere ki. Addig előkészítem a terepet – kacsint egyet, majd távozik.
Imádom a horror filmeket, de valami azt súgja, hogy Sehun ezzel nincs tisztában, és arra számít, hogy majd ijedtemben hozzábújok. Aish. Már megint a perverzsége!
Kilépve a fürdőszobából a sötét lakással találom szembe magam. A nappaliban csak a tévé ad fényt, ami jelenleg az elindulásra vár. Sehun már a kanapén ül, s mikor meghallja, hogy közeledek megfordul és megpaskolja maga mellett a helyet, hogy üljek le. Az asztalra pattogatott kukorica és kóla van készítve a mozi hatás kedvéért. 
- Az amerikai horror filmek sokkal hatásosabbak, ezért a Démonok között-et választottam – mondja és azzal elindítja a filmet. Nem láttam még ezt a filmet, őszintén még egy amerikai horrort sem láttam ezért egy kicsit izgulok, hogy vajon milyen lesz.  
Már a film eleje is teljesen magával ragadott, de a félénél le se tudtam vakarni a tekintetem a képernyőről. Valóban félelmetesebb, mint egy ázsiai horror. Talán azért, mert nem a megszokott fehér bőrű, hosszú fekete, arcba lógó hajú szellemek vannak benne.
Néha érzem magamon Sehun tekintetét, valószínűleg nem ilyen reakcióra számított tőlem. A terve érdekében egy kicsit közelebb húzódok hozzá. Bal keze a kanapé támláján pihen így most pont mögém kerül, így pár perc múlva él is a lehetőséggel és a támláról a vállamra teszi kezét. Egy pillanatra arcára vetem tekintetem. A megszokott komoly arccal nézi a filmet, alsó ajkát azonban beharapja, ami valószínűleg azt jelenti, hogy zavarban van. Először figyelem meg arcát ilyen közelről és most még helyesebbnek találom, mint általában. Érzem, hogy szívem egyre erőteljesebben és gyorsabban ver, s a légzésem is kezd felgyorsulni. A következő pillanatban arra leszek figyelmes, hogy szeme sarkából rám néz, majd megköszörüli a torkát és kezével szorosabban ölel, ezzel eléri, hogy teljesen nekidőljek. Először megfeszülnek izmaim, amit valószínűleg Sehun is észrevesz és lazábban fog, végül én is ellazulok és belefúrom fejem kemény mellkasába. Hallom szívverését, mely enyémhez hasonló ritmusban játszik. Immár inkább rá figyelek és elvesztem a film fonalát. Ismét felnézek rá és gyönyörködök tökéletes arcában. 
- Nem tetszik a film? – Kérdi. 
- De... – te jobban – teszem hozzá gondolatban. 
- Akkor miért engem nézel már vagy öt perce? – Érdeklődik tovább.
- Zavar? – Kérdezek vissza akaratlanul, mire felém fordítja fejét és mélyen a szemembe néz. 
- Nem – feleli egyszerűen. Tekintetemet telt ajkaira vezetem. 
Kérlek... – Elfog egy furcsa érzés. Nem vágyok semmi másra jelen pillanatban, csak arra, hogy megcsókoljon. Újra és újra. Mintha olvasna bennem, hangosan nyel egyet, majd eltol magától és lassan közelít ajkaival az enyémek felé. Lehunyom a szemem és várok, azonban nem történik semmi így felnyitom pilláimat. Arca csak pár centire van az enyémtől, tekintete az enyémet keresi. 
- Ezt lehet, hogy most nem kéne – feleli kissé vonakodva. 
- Miért? – suttogom. 
- Mert nem biztos, hogy abba tudnám hagyni – ismét nyel egyet és épp távolodna el, amikor tenyerem közé fogom arcát és ajkaimat az övére tapasztom.
Próbál ellenkezni, de nem kell sokáig noszogatnom, viszonozza a csókot, nem is akárhogy. Még nem falta ilyen szenvedéllyel párnáimat. Feltérdel a kanapéra és óvatosan hátradönt rajta, így felém kerül. Egyik kezével magát támasztja a kanapé kartámláján, másikkal pedig tarkóm alá nyúl és úgy tartja fejem, én pedig mindkét kezemmel a hátát simogatom pólóján keresztül. Csípőjét egy kissé előre tolja lábam között, s így egy pillanatra érzem melegítőjén át merev férfiasságát, melynek hatására alfelem bizseregni kezd. Bármennyire vágyom rá, még nem érzem magam felkészülve és most ő sincs olyan állapotban, hogy kontrollálni tudja magát, ezzel pedig ő is tisztában van, de én erőltettem és vállalnom kell a következményeit. 
- Nari – lihegve válik el tőlem. – Ne kényszeríts, hogy fájdalmat okozzak neked.
Bólintok egyet, mire Sehun halványan elmosolyodik. Ad egy puszit a homlokomra és felül, majd engem is felsegít. Visszatérünk a filmhez, de ezúttal nem karol át én pedig nem bújok hozzá.
- Ne haragudj – szólalok meg egy kis idő múlva.
- Huh? – értetlenkedik.
- Nem tudom megadni neked amit szeretnél – mondom csalódottan.
- Nem haragszom. A segítségemmel majd sikerülni fog, de nem most. Egyikőnk sincs olyan állapotban. Én pedig nem erőltetek rád semmit – szavaira elmosolyodok. – Gyere ide – kitárja karját én pedig vidáman kúszok hozzá, hogy ismét ölelésében tudhassam magam. – De igazából ha nagyon szeretnéd kényeztethetsz – néz rám, mire elkerekednek a szemeim. – Csak vicceltem – kuncog, majd megsimogatja a fejem tetejét, ezzel összekócolva a hajamat.
A film további részét már csendben nézzük végig. Sehun kézfejével néha végigsimít karomon, ami megnyugtat. Nem érzek rajta haragot, amiért nem tudom neki megadni, amire vágyik, és ez csak még inkább fokozza, amit iránta érzek. Minden egyes pillanattal jobban szeretem Őt. Mi ez, ha nem szerelem? 

Tizenkettedik fejezet

Kései időben érünk haza s mindketten fáradtan esünk be az ajtón. Meg kell, hogy mondjam kimondottan jól éreztem magam Sehunnal és úgy érzem a férfiiszonyom kezd megszűnni – lehet, hogy ez csak az ő esetében van így, de akkor is örülök neki.
Miután levetjük magunkról kinti ruházatunkat és ledobjuk a fürdőruhánkkal teli táskánkat a nappaliban, egyszerre indulunk meg a fürdőszoba felé, majd ezt észrevéve mindketten megtorpanunk és egymásra nézünk. Akár csak a gyerekek, rohanni kezdünk az említett helyiség felé és testvérek módján lökdössük egymást az ajtóban, hogy mégis ki menjen előbb.
- Egy úriember előreengedi a lányokat! – Rivallok rá erőlködően.
- Igaz – azzal hátrahőköl és kezét kitárva az ajtó felé, jelzi, hogy mehetek.
Meghökkenve ráncolom szemöldököm s kissé félve, hogy ez talán egy átverés, csoszogó léptekkel vonulok a fürdőbe, szememet Sehunon tartva. Ám amikor az ajtót készülök becsukni, jobb kezével megakadályozza, majd bejön és megteszi helyettem amiben meggátolt. 
- Yah! – Bámulok rá értetlenül, mire elkezdi levenni a felsőjét én pedig reflexszerűen kapom tenyeremet a szemem elé.
- Mintha még nem láttál volna így – szólal meg komoly hangon, s hallom, hogy már a nadrágja levételénél tart. 
Kétségbeesetten keresem szabad kezemmel a kilincset, hogy kimenjek, de szokásához híven átkarol és megfordít, tudatva, hogy én innen nem megyek sehová. Kikukucskálok ujjaim között, majd azzal a lendülettel össze is zárom azokat, látván, hogy már egy ruhadarab sincs rajta.
- Ruhában szeretnél zuhanyozni? – Kérdi kissé flegmatikusan, mire hevesen bólogatni kezdek. – Sajnálom, de ezt nem engedhetem – azzal mellém lép és lerántja tenyeremet arcomról, én pedig egyből hátraszegem a fejem, így csak a plafont látom. – Milyen harapni való a nyakad – mondja csábosan, mintha éppen arra készülne, hogy rávesse ajkait. 
Erre a megnyilvánulására ismét előre vetem fejem ennek köszönhetően arcom közvetlenül az övé előtt állapodik meg. Hatalmasat nyelek, amit kétségtelen, hogy meghallott ugyanis féloldalas mosolyra húzódik szája. Szemeim tágra nyílnak, mikor a pólóm aljáért nyúl és lassan húzni kezdi felfelé. Könyökömmel teljes erőmből próbálom magamhoz szorítani az anyagot, minek hatására meg is áll egy pillanatra, majd mélyen a szemembe néz olyan érzést sugallva, amitől az izgalomtól hevesen verő szívem megnyugszik és végtagjaim ellazulnak. Úgy érzem bízhatok benne, bármire is készül. Engedem neki, hogy fehérneműig levetkőztessen, úgy, hogy közben végig előre felé bámulok, mivel még véletlenül sem szeretném megpillantani meztelen alsó felét. Közelebb lép és továbbra is a szemembe nézve nyúl át karom alatt, hogy kikapcsolja a melltartómat, azonban ezt nem engedem neki és eltolom a kezét.
- Ezt majd én megoldom. Menj előre és ígérd meg, hogy nem fogsz bámulni – szinte suttogom a szavakat, de ő így is hallja s meg is teszi amire kérem. Nem lenne kötelező vele zuhanyoznom, ki is mehetnék, de nem teszem.
Kikapcsolom a melltartóm, megszabadulok a bugyimtól és a zoknimtól, majd félreteszem őket. Egy pillanatra lehunyom szemem és halkan kifújom a levegőt, végül egyik kezemmel mellemet, másikkal nőiességemet takarva lassan belépek Sehun mellé a forró víztől gőzölgő zuhanykabinba. Háttal állok neki, így nem látom mit csinál. A hátamon végigfolyó víz mellett megérzem az ujjait, amint végigsimít bőrömön haladva csípőm felé. Hirtelen szembefordulok vele és mélyen sötétbarna íriszeibe nézek. Derekamnál fogva magához ránt, amitől megborzongok ugyanis nőiességemet takaró kezem hozzásimul ágyékához, míg a mellemet fedő karom mellkasához csapódik. 
- Ne aggódj, nem teszek olyat, amit nem szeretnél – szólal meg rekedtes hangon, ami már a fáradtság jele. 
Aprót bólintok és ajkaira vezetem tekintetem, melyek mosolyra húzódnak. Kérdőn nézek fel Sehunra, mert bármennyire is próbálok ellenállni a testem kételyek között vergődik. Egyrészt minden erőmmel azon vagyok, hogy talpon maradjak, másrészt viszont kívánom Sehunt, azt hogy végigszántsam tekintetemmel, majd kezemmel minden egyes porcikáját. Hogy ő is érezhesse azt, amit pár órája én is érezhettem a jakuzziban. Hogy egymás jóleső sóhajai járják át a kis helyiséget. Azonban erre csak a testem vágyik, a szívem és az eszem ugyanis még tiltakozik mindez ellen. Ennek ellenére mégis elveszem magam elől kezeimet és átkarolom a nyakát. Ő hasonlóképp tesz a derekammal, majd lehajol, hogy váltson velem egy édes, érzéki csókot. Az egész testem remegésbe kezd, ahogy egymáshoz simulunk, s mikor elválnak ajkaink a látásom homályba, végül teljes sötétségbe borul.

Immár nyitogatom pilláim és az első amit észreveszek, hogy pizsamában vagyok, szárazon, a hajam sem vizes már. A saját szobámban vagyok, csak az éjjeliszekrényemen lévő kislámpa világít, ami azt jelenti, hogy este van. Ahogy balra nézek Sehunt pillantom meg meztelen háttal feküdve mellettem. Bátorkodom benézni a takaró alá, hogy visel-e bármilyen ruhadarabot, de ahogy megmoccanok megszólal.
- Van rajtam nadrág – fáradtságtól mély hangja lelkiismeret furdalással tölt el. Nem elég, hogy késő este engem kellett istápolnia, amiért ismételten sikerült elájulnom, de még fel is ébresztettem. – Szeretném, ha velem aludnál – fordul át a jobbjára hirtelen, hogy szembekerülhessen velem, ám szemei csukva maradnak.
- Ez az én szobám, szóval maximum te alszol velem – szavaimra kitárja szemhéját és morcos pillantásokat vet felém. – De... itt aludhatsz – felelem bizonytalanul. 
- Akkor légyszíves kapcsold le a lámpát – hunyorog. 
Megteszem amire kér és ezt követően kényelembe helyezkedem. A baloldalamra fekszem, hogy lássam arcát. Mindig is érdekelt, hogy mikor mi járhat a fejében, mert legtöbbször kifürkészhetetlen a tekintete.
- Sehun... – szólítom meg a félig álomban lévő férfit. – Mire gondolsz most? – Kérdezem halkan, ám a választ nem biztos, hogy szeretném hallani.
- Arra, hogy milyen jó volt magamévá tenni téged ameddig el voltál ájulva – hangjában egy csepp irónia sincs, amire megrémülök és elakad a szavam. – Arra, hogy szeretnék aludni – válaszolja végül, melyre megnyugszok és ráébredek, hogy csak viccelt.
- Ne haragudj – kérek bocsánatot, majd a hátamra fordulok és lehunyom a szemem. Őszintén megvallva egy kicsit sem vagyok álmos. Eszembe jutnak a ma történt dolgok és végiggondolva őket elmosolyodok. Fejemet oldalra fordítom és figyelni kezdem Sehunt. Mit jelent ez az egész? És te mit érzel most? Jelent neked ez az egész annyit, amennyit nekem? – gondolkodok.
- Tényleg tudni szeretnéd, hogy mire gondolok általában? – Szólal meg hirtelen, amire összerezzenek ijedtemben, mivel abban a tudatban voltam eddig, hogy alszik. – Rád – kinyitja szemét és fáradtan néz rám – ha nem vagy mellettem arra, hogy vajon mit csinálsz és kivel, biztonságban vagy-e. Ha velem vagy akkor pedig arra, hogy eddig miért nem találtalak meg, és miért nem érezhettem minden nap azt, amit az elmúlt napokban. Megnyugvást, hogy végre magam mellett tudhatlak és boldogságot – nyugodtan és őszintén hangzanak szavai.Ez a válasz bőven elég is volt számomra, nem maradtak bennem kérdőjelek.
- Most már aludj – utasít erélyesen és hátat fordít nekem. Úgy érzem muszáj hozzáérnem, így hát közelebb húzódok hozzá és szorosan átölelem a derekát. – És akkor én vagyok a perverz, huh? 
- Aish... – fintorgok – jó éjt! – kiáltok fel és még jobban Sehunhoz szorítom magam. 

– Jongin szemszöge – 

Line üzenet

Hé, hercegnő. Olyan képeket szereztem neked amivel nem csak a kiskutyáddal,
de az imádott tanárkáddal is kiszúrhatsz, amiért visszautasított.

Elolvasva, 20:38

Sunhee, 20:39

Remek! Holnap találkozunk nálad, ha jók a képek akkor állom a szavam
és megkaphatsz estére.

Akkor jobb lesz ha felkészülsz, mert nem leszek finom.

Elolvasva, 20:42

Sunhee, 20:43

Nem kell féltened drága barátom, nekem is van egy-két trükköm.

Kíváncsian várom!

Elolvasva, 20:45